Demjen Andrea
Related Authors
Mária Lupescu Makó
Babes-Bolyai University
Csok Zsolt
"Lucian Blaga" University of Sibiu
Oana Toda
National Museum of Transylvanian History
Andrei Fărcaș
Babes-Bolyai University
Ana Maria Gruia
Central European University
Dragos Ianc
Universitatea Babeș Bolyai
InterestsView All (15)
Uploads
Papers by Demjen Andrea
archaeology research domains. There were noted various research projects from Transylvania that involved
archaeological discoveries found at altitudes above 800 m. Regarding historical archaeology in Romania, the
concept and methodology of approaching the recent past, is a field of research that includes only a few recent
projects. That is why the Contumaz Pricske project was synthetically presented, for researching a quarantine that
operated between 1732-1808 in eastern Transylvania, on the border between the Habsburg Empire and Moldova.
This research involved the exploitation of documentary sources from various archives, the use of cartographic
sources and conducting archaeological excavations.
in Gheorgheni archaeologists were able to note a previous foundation beneath the southern wall of the Gothic
nave, while a grave dated to the second part of the thirteenth century was discovered under the foundation of the wall built together with the north-western corner of the present-day tower. Thus, the first phase of the medieval church in Gheorgheni, together with the tower of the fortification of Both located in the eastern edge of the city can be dated to the thirteenth century. In the case of the Romanesque church discovered in Lăzarea archaeologists noted that the nave disturbed a previous grave. At the church in Joseni, that still preserves Romanesque architectural details, the archaeological researches have not yet attested the existence of a previous church. The data presented above clearly show that the first churches in Giurgeu Depression (Gheorgheni and Lăzarea), a peripheral region of Transylvania with the harshest weather conditions, were already built in the middle of the thirteenth century. Even in the case of main or filial churches believed to date from a later period, the research has proven the fact that their history started much earlier and that previous ecclesiastic buildings must be presumed. A
grave was disturbed during the construction of the Late Gothic choir of the church in Suseni and the medieval pottery fragments collected during systematic field walks performed on the territory of the village of Valea Strâmbă support the earlier dating of the settlement. I believe that the researches performed by our team in 2008-2016 have contributed to a more profound knowledge of the medieval and modern ecclesiastic architecture in Giurgeu Depression.
in 2015 in the Rákóczi Fortification. This was located at about 32 de km on the north-eastern side of the town
Miercurea-Ciuc, in the village Ghimeș-Făget (Bacău County). There was an observation post that functioned
since the beginning of the 17th century and was connected to the Ciucului Mountains customs (tricesima). During
the 18th and 19th centuries Blockhaus C or “Cetatea Rákóczi” was part of a very complex system of fortifications
consisting of ramparts, ditches, and bastions. These were meant to protect the border between Transylvania and
Moldavia. The fortification’s periodization was made on the basis of archaeological researches, on-site observations
(the study of the walls’ structure and the composition of the mortars) and finally, by correlating this information
with the plans kept in Kriegsarchiv in Vienna.
archaeology research domains. There were noted various research projects from Transylvania that involved
archaeological discoveries found at altitudes above 800 m. Regarding historical archaeology in Romania, the
concept and methodology of approaching the recent past, is a field of research that includes only a few recent
projects. That is why the Contumaz Pricske project was synthetically presented, for researching a quarantine that
operated between 1732-1808 in eastern Transylvania, on the border between the Habsburg Empire and Moldova.
This research involved the exploitation of documentary sources from various archives, the use of cartographic
sources and conducting archaeological excavations.
in Gheorgheni archaeologists were able to note a previous foundation beneath the southern wall of the Gothic
nave, while a grave dated to the second part of the thirteenth century was discovered under the foundation of the wall built together with the north-western corner of the present-day tower. Thus, the first phase of the medieval church in Gheorgheni, together with the tower of the fortification of Both located in the eastern edge of the city can be dated to the thirteenth century. In the case of the Romanesque church discovered in Lăzarea archaeologists noted that the nave disturbed a previous grave. At the church in Joseni, that still preserves Romanesque architectural details, the archaeological researches have not yet attested the existence of a previous church. The data presented above clearly show that the first churches in Giurgeu Depression (Gheorgheni and Lăzarea), a peripheral region of Transylvania with the harshest weather conditions, were already built in the middle of the thirteenth century. Even in the case of main or filial churches believed to date from a later period, the research has proven the fact that their history started much earlier and that previous ecclesiastic buildings must be presumed. A
grave was disturbed during the construction of the Late Gothic choir of the church in Suseni and the medieval pottery fragments collected during systematic field walks performed on the territory of the village of Valea Strâmbă support the earlier dating of the settlement. I believe that the researches performed by our team in 2008-2016 have contributed to a more profound knowledge of the medieval and modern ecclesiastic architecture in Giurgeu Depression.
in 2015 in the Rákóczi Fortification. This was located at about 32 de km on the north-eastern side of the town
Miercurea-Ciuc, in the village Ghimeș-Făget (Bacău County). There was an observation post that functioned
since the beginning of the 17th century and was connected to the Ciucului Mountains customs (tricesima). During
the 18th and 19th centuries Blockhaus C or “Cetatea Rákóczi” was part of a very complex system of fortifications
consisting of ramparts, ditches, and bastions. These were meant to protect the border between Transylvania and
Moldavia. The fortification’s periodization was made on the basis of archaeological researches, on-site observations
(the study of the walls’ structure and the composition of the mortars) and finally, by correlating this information
with the plans kept in Kriegsarchiv in Vienna.
(Marosszentanna/Sântana de Mureş, Maros megye) 1903-ban Erdélyben tárták fel, az itteni népvándorláskori
kutatás nemhogy kiteljesedett volna az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt, hanem inkább megtorpant.
Az elkövetkező évtizedekben a dákoromán kontinuitás jegyében zajló romániai kutatások elsősorban
a római, dák és szláv kori emlékeket célozták, a kora népvándorláskori, középkori lelőhelyek tervásatására
pedig ritkán került sor. Amikor véletlenszerűen, vagy leletmentéssel népvándorláskori lelőhelyek kerültek
napvilágra, gyakran értelmezték azokat a továbbélő dákok, vagy a helyben maradt, római lakosság régészeti
hagyatékának. Az aktuálpolitika nyomására a régészet egyik fő feladata a román nép etnogenezisének bizonyítása
lett. Így jöttek létre a népvándorlás korát túlélő dákoromán népesség régészeti kultúrái, mint Erdélyben
a 4. századra keltezett Szentgyörgy- (cultura Sfântu-Gheorghe), a Baráthely- (cultura Bratei, Kr.u. 4-6.
század), a Fiatfalva- (cultura Filiaşi), Baráthely–Fiatfalva-kultúrák (cultura Bratei-Filiaşi), valamint ezek
Kárpátokon kívüli megfelelői, az Ipoteşti-Gândeşti (Kr.u. 6-7. század) és a Dridu-kultúrák (Kr.u. 9. század).
1989 óta a romániai régészeti kutatás kezdi elvetni az említett, prekoncepciókra felépített régészeti
kultúrák létezését, vagy legalábbis nem említi. A népvándorláskori lelőhelyek feltárásának legfőbb akadályát
az elmúlt évtizedekben az erdélyi múzeumok akkut pénzhiánya képezi. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi
pár évben a meginduló építkezések és a műemléki előírások következetesebb ellenőrzésének köszönhetően
a régészeti kutatásokban pozitív elmozdulás történt. Ezzel egy időben több erdélyi múzeumba fiatal, szakmailag
jól felkészült régész került, akik a megelőző feltárások, leletmentések mellett folyamatosan terepbejárásokat
is végeznek.
Az erdélyi népvándorláskori lelőhelyek kutatásáról kevés összefoglaló munka vagy tanulmánykötet létezik,
éppen ezért ezt a kötetet a szükség hozta létre. Az itt szereplő tanulmányok témájuk alapján változatosak,
ugyanakkor egymáshoz is kapcsolódnak. A történelmi-földrajzi értelemben vett Erdélyben (nem a mai
használatban lévő Nyugat-Romániát) és Partium-ban (jelenleg Romániai nyugati határsávja) feltárt újabb/
régebbi lelőhelyek közlése mellett, kisebb régiók (Felső-Tisza vidéke, Nagy-Küküllő mente, Csíki-medence)
régészeti kutatásainak összegzése is bekerült kötetünkbe. Bizonyos részproblémák régészeti módszerrel
végzett elemzésével (a Marosszentanna–Csernyahov kultúra és a hun kori szarmata kerámia közti kapcsolat,
a dunántúli karpok kérdése) két tanulmány is, Erdély, szomszédos területekkel való kapcsolatára reflektál.
A kötetbe egyaránt kerültek fél évszázada feltárt, de még közöletlen vagy csak részben közölt (Fiatfalva/
Filiaşi–Disznóhizlaldó/Felhágó, Gyergyószárhegy/Lăzarea–Lázár-kastély, Székelykeresztúr/Cristuru-
Secuiesc–Felsőlok), illetve kisebb, újabban kutatott lelőhelyek (Csikszentimre/Sântimbru, Fiatfalva/Filiaş–
Nagyerdő-földje, Telekfalva/Teleac), amelyek csak rövid ásatási beszámoló formájában jelentek meg ez idáig.
A kötet valósághű bepillantást nyújt az erdélyi népvándorláskori kutatások jelenlegi állapotába, módszereibe
és eredményeibe.
Fontosnak tartok még egy dolgot megemlíteni, éspedig azt, hogy a tanulmányok magyarul jelennek
meg egy olyan témában, amelynek Erdély tekintetében jelenleg a román és a német a hagyományosan használt
szakmai nyelve. Annak érdekében, hogy a más nyelven értő kollégák is forgathassák a kötetet, bővebb,
idegen nyelvű kivonatok kerültek a tanulmányok végére. A táblák kétnyelvűek, a fontosabb lelőhelyek gyorsabb megtalálása érdekében helységnév-azonosítót és hozzá kapcsolódó térképmellékletet is szerkesztettünk.
Ahogy lenni szokott, egy ilyen nagyméretű munka mögött több ember háttérmunkájára, közreműködésére
is szükség volt. Jelen kiadvány egy kis székelyföldi múzeum két évvel ezelőtt létrehozott kiadványsorozatának
harmadik száma. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Hargita Megye Régészeti
Programja és Székelykeresztúr Város támogatásával sikerült megvalósítani. A kötet szerkesztésében, ahogyan
a korábbi kiadványok esetében is nagy érdemei Sándor-Zsigmond Ibolyának és Sándor-Zsigmond Dénesnek
vannak.
A kötet tanulmányait szakmailag dr. Istvánovits Eszter (Nyíregyháza) és dr. Vida Tivadar (Budapest)
véleményezte.
Köszönettel tartozom Székely Attilának, Székelykeresztúr és környéke lelőhelyeinek kiváló ismerőjének,
aki az elmúlt négy évtizedben több Nagy-Küküllő-menti népvándorlás kori lelőhely feltárásában
is részt vett, s az azokból előkerült leletanyag feldolgozásában komoly segítséget nyújtott. Az elmúlt öt év
közös munkájáért rendkívül hálás vagyok, önzetlen, soha nem lankadó régészeti munkásságának pedig
csodálója.
Köszönöm Kosza Antalnak, Hargita megye régészfelügyelőjének (Csíkszereda) a segítségét, aki a
térképmellékletek nagy részét készítette. Hálával tartozom még Orbán Lívia (Székelykeresztúr), Szinyéri
Péterné restaurátoroknak és Beleznai Gabriella rajzolónak (Nyíregyháza), akik önzetlen és szép kivitelezésű
munkáikkal járultak a kötethez.
Legutoljára Szász Viktor (Székelyudvarhely) és Burszán Károly (Fiatfalva) neveit szeretném megemlíteni,
akiknek bejelentése nyomán igen fontos népvándorlás kori lelőhelyek felfedezését köszönhetjük.
Kérem, forgassák érdeklődéssel a kötetet.